Én ezt egyszerűbben látom. Nyilván Endre nem egy egészséges ember, de én szimplán egy rosszképességű nárcisztikus alaknak tartom, de ketté is választanám ezt a két dolgot. Egyfelől ugye egy született balfasz szerencsétlen, tehát már genetikailag is meg volt pecsételve a sorsa, mivel a kortársaihoz képest mindig lemaradásban volt. Biztos, hogy neki ment a legnehezebben a számolás/olvasás, már korán kiderülhetett, hogy a képességei átlag alattiak. A fő probléma talán az lehetett, hogy ezt a szülei nem akarták elfogadni, homokba dugták a fejüket, és ahelyett, hogy szakemberhez vitték volna vagy speciális foglalkozatásra, inkább az “egészséges” gyerekek között versenyeztették, aminek a gyagyás nyilván nem tudott megfelelni. Pláne úgy nem, hogy egy olyan pályára kényszerítették, ami a legkevésbé sem fekszik neki. Tehát miközben a kis Endike bukdácsolt, csetlett botlott az oktatási rendszerben, közben anyuék az értelmiségi dumával pumpálták tele a fejét, mindent megvettek neki, próbálták magukkal is elhitetni, hogy a gyerekük pedigrés telivér. Ennek a következménye egy olyan ember lett, aki elhitte magáról, hogy ő valaki, nagy lett az arca, de közben valahogy mégis mindenki kiközösítette, mert egy társaság mindig hamar megérzi, ha valaki nem önazonos, senki sem szereti, amikor egy balfasz menőzik, illetve legyünk őszinték, a gyerekek is ösztönösen az egészséges genetikával rendelkezők társaságában érzik jól magukat, így az ilyen marfan szindrómás, ránézésre is beteges embert hamar kitaszítják maguk közül. Ez persze nem szép dolog, de így természetes, a tanárok, szülők dolga, hogy érzékenyítsék őket, hogy csúnya dolog a csúfolódás, de ez úgyis csak a korral érik be, így egy ilyen speciális gyerek egy egészséges közegben ennek mindenképpen ki van téve, nem úszhatja meg.

Tehát adott egy gyerek, aki lemaradásban van, és adottak a szülők, akiknek az elvárásaik ezt nem veszik figyelembe, így pedig az a sztori vége egy csávó, aki kurvára nem tud megfelelni ebben a rendszerben, nem szerez sikerélményeket, megvetést annál többet, így nem fejlődik az önbizalma, ettől pedig kompenzálásként egy nárcisztikus felnőtté válik, aki kényszeresen igyekszik mások csodálatát kivívni, gyakorlatilag folyamatosan szeretné begyűjteni azt, amit egy egészséges gyerek időben megkapott a környezetétől, bemeséli magának, hogy ő az Isten, mert különben másképp nem tudná elviselni magát, nem bír szembenézni vele, hogy egy balfasz. Ennek tipikus jellemzője, hogy mindig más a hibás, mindig mindent azonnal akar, akár egy gyerek, nem bír megbirkózni a stresszhelyzetekkel, mert nem tanulta meg megoldani a problémáit, a kisebb akadályok is azonnal kiakasztják, mindenért anyut hívja, pontosan tudja, hogy vele mit és hogyan lehet megtenni, de másokat már leszar, a saját felelősségét hárítja, meg akarja úszni az életet, ha a komfortzónájából ki kel lépnie, az padlóra küldi. A fentiekből más simán jön a szorongás, arra pedig az addikció kézenfekvő ezeknél az embereknél, ugye bajusz?

Szóval szerintem a képességbeli problémák, a magas elvárások, a szülői önbecsapás, az ezekből kialakuló hamis énkép, és a kiközösítés, sikertelenségek és sokminden más együtt vezettek oda, hogy ez a balfasz ilyen ember lett, aki valójában gyűlöli magát, de magán kívül másokat is, és az a baj, hogy az ilyenek a világot hibáztatják a saját elbaszott életükért, ezért rendeznek néha iskolalövöldözéseket, vagy ezért incel gecik, mert szerintük a nők a hibásak, amiért nem jut nekik.

Hoppá, Endre, te ajánlottad Mercikének, hogy ha kevés a pénze, akkor vegyen Ravioli konzervet?

youtu.be/K9R5fJ3j1EE?t=1979

mindketten (ascites és Magyarország rémálma) komoly diagnózist állítottatok fel. köszönjük.

Sodi tudom, hogy az ilyen hosszú szövegeket te nem olvasod el, ezért én egy rövidebbel jöttem: te egy gonosz buta pedofil buzi vagy!!

remlik valakinek, mikortol szolitja a ven kurva bukott ugyved anyjat, anyukamnak? volt idoszak, mikor nem ez volt a megszolitås, vajh mi törtenhetett.

Én álló fasszal nyitom meg a fórumot mindig amikor ilyen elemzések vannak. A röhögésen és a profilozó kihíváson kívül ez a harmadik ami az egész snecológia esszenciája!

Én is köszönöm mindenkinek aki ehhez hozzá járul.
Külön elkap a röhögés ha elképzelem a recskást amikor ezeket olvassa milyen fejet vághat.

ELŐVÁLASZTÁSI KAMPÁNY VAN!
Mindenkit aktivizáltak!!!!

Sneci legnagyobb hazugsága, hogy tibcédesz a 4 fal között tranyó, és nem fejt ki buzipropagandát.

Hát bazmeg bement a tévébe a havashoz propagálni a buziságot meg a nemátalakítást.

A hazug kurva anyádat sneci.

Sodi keresztény konzervatív morális tartása a vizuálisabb hallgatók számára:

Ez szerintem abból következik, hogy képtelen tanulni a mások és a saját hibáiból. Másokéból azért nem, mert nincs empátiája, nem tudja beleképzelni magát a helyzetükbe és összevetni a sajátjával, illetve nem is érdekli, hogy más mit csinál, mi alapján és hogyan döntött, szóval eszébe sem jut levonni a következtetéseket. A saját hibáiból pedig azért képtelen tanulni, mert SOHA nem látja, ha hibázik. Ő mindig áldozat. Vagy másoké (pl. Andi) vagy a körülményeké (pl. a világválság miatt az anyjáék nem tudták tovább fizetni a tanulmányait). Ő mindig "az aktuális legjobb döntést" hozta és hozza. Soha nem vállal felelősséget a tetteiért és a döntésiért (gyakran azt sem veszi észre, hogy döntött valahogyan, pl. ő is fizethette volna a tanulmányait), így pedig nehéz tanulni a hibákból.

A napokban is olyasmiket mondott, hogy "megtehetné", hogy kütyüket meg játékokat meg tököm tudja miket vásárol, mert "van rá pénze". Ezt azóta mondogatja, mióta először belekarmolt a hiteleibe és korábban többször elkerekedett a szemem, hogy mifaan?!? de ma már nagyokat röhögök rajta, mert amíg így gondolkodik, csak idő kérdése a szakadék – nem mintha már bármi megmenthetné.

A gyagyás olyan erősen a jelenben él és annyira erősen hiszi, hogy ő mindent megérdemel az univerzumtól, hogy csákánnyal sem lehetne beleállítani azt a gondolatot az avas dió fejébe, hogy nem, nem engedheted meg magadnak, az a „pénz” csak egy illúzió, mint a szamár orra elé lógatott répa. Az anyja valószínűleg meghúzta a határokat, de a fő koncepciót nem sikerült úgy átadnia, hogy a gyagyás internalizálja is. Meggyőződése, hogy az univerzum úgyis ad neki eleget az élethez. Verát is adta. Most az anyját adta. Mindig lesz más, a Blaha a fejében fel sem merül, talán nem is érti, hogy miért emlegetjük.

Megjegyzem, hogy ezt speciál kiválóan magyarázná a pszichopátia. A pszichopaták jellemző vonása, hogy nem vállalnak felelősséget, áldozatnak tartják magukat és nem tanulnak a hibáikból. Utóbbiban az is szerepet játszik, hogy nincs igazán veszélyérzetük, ami egy döntéshelyzetben (Snecinél: megvegyem-e a szarra sem jó debil kütyüt és még jobban eladósodjak?) visszafogná őket. A döntéshozataluk ugyanis bizonyítottan másképp működik, mint az egészséges embereké, például az átlagnál rosszabbul teljesítenek az Iowa Gambling Taskben (l. pl. magyarul Körmendi Attila – Szklenárik Péter 2013, A pszichopátia elméletei, In: Alkalmazott pszichológia – akit érdekel, a neten megtalálja, inkább nem linkelem az ip-csapdás baszkodások miatt). Ez egy olyan kísérlet, amit az emberi döntéshozatal vizsgálatára dolgoztak ki 1994-ben. A teszt lényege, hogy a képernyőn látsz négy kártyapaklit, ezekből kell húzni. A kártyákon egy-egy összeg van, nyerhetsz, de veszthetsz is velük. A résztvevők feladata, hogy minél több pénzt nyerjenek. Vannak „jó” paklik (ahol kisebb összeget nyerhetsz, de keveset is veszthetsz), másokban sokkal nagyobbak a nyerhető és a veszthető összegek. Az egészséges emberek 40-50 húzás után rájönnek, hogy nem érdemes a rossz paklikból húzni, mert túl kockázatos, de a viselkedésükben és egyes testi reakcióikban (pl. a bőrellenállásuk változásában) már azelőtt beáll egy változás, mielőtt tudatosítanák a szabályt. Emiatt egyértelmű, hogy bizonyos agyterületekhez kapcsolódik a viselkedésben megfigyelhető reakció. Szóval ebben a tesztben a pszichopaták látványosan alul teljesítenek és a kísérlet alapján ennek fiziológai okai vannak, egyszerűen máshogy működik az agyuk, mint a normális embereké. Ez természetesen nem menti fel a púpost. Mindenki fel tudna sorolni egy-két olyan hibát, amit csábító elkövetni újra meg újra, mert annyira jónak tűnik a rossz döntés, de vesszük a fáradtságot, tudatosítjuk és elkerüljük őket. Ha egy színtévesztőtől elvárható, hogy ne csak a közlekedési lámpa színét, hanem a pozícióját is figyelembe vegye a döntésnél, akkor egy pszichopatától sem irracionális elvárni, hogy ne karmoljon bele újra és újra a hiteleibe.

Púp szánalmasan nevetséges, akár pszichopata, akár nem.